Baranyai hiányszakmák – diákösztöndíj lehetőség (2016.05.28.)

A Szabóky Adolf szakképzési tanulmányi ösztöndíj bevezetésének célja, hogy a szakképzésben részt vevő, gazdaság által igényelt szakmát – úgynevezett hiányszakmát – tanuló diákok, tanulmányaik ideje alatt, pénzbeli támogatásban részesüljenek.

IMG_3224
Fotó, illusztráció: fóliakertészet Gilvánfán

A gazdaság által igényelt szakképesítésekre a megyei fejlesztési és képzési bizottságok évente tesznek javaslatot.
Baranya megye vonatkozásában 2012. október 1-től a Baranya Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottság tesz javaslatot évente azokra a szakmákra, amelyek esetében a diákok tanulmányi ösztöndíjra jogosultak.

A 2016/2017-es tanévre meghatározott* hiányszakmák:
  • Ács (34 582 01)
  • Elektronikai műszerész (34 522 03)
  • Elektronikai technikus (54 523 02)
  • Épület- és szerkezetlakatos (34 582 03)
  • Gazda (34 621 01)
  • Gépgyártástechnológiai technikus (54 521 03)
  • Gépi forgácsoló (34 521 03)
  • Gyakorló ápoló (52 723 01)
  • Húsipari termékgyártó (34 541 03)
  • Kertész (34 622 02)
  • Kőműves és hidegburkoló (34 582 08)
  • Központifűtés- és gázhálózat- rendszerszerelő (34 582 09)
  • Laboratóriumi technikus (54 524 01)
  • Mechatronikai technikus (54 523 04)
  • Mezőgazdasági gépész (34 521 08)
  • Műanyag-feldolgozó (34 521 09)
  • Női szabó (34 542 06)
  • Vájár (34 544 01)
  • Villanyszerelő (34 522 04)
  • Víz-, csatorna- és közmű- rendszerszerelő (34 582 12)

*A 2016/2017. tanévre vonatkozó tanulmányi ösztöndíjra jogosító szakmák sorát a 297/2015. (X.13.) számú kormányrendelet szabályozza.

Jövedelmi helyzettől függetlenül ösztöndíjban részesülhetnek a közoktatási intézményben nappali rendszerű iskolai oktatásban, szakképzési évfolyamon, szakképzésben részt vevő, tanulói jogviszonyban lévő, a gazdaság által az adott megyében igényelt szakképesítést (hiányszakmát) tanuló diákok.

Az ösztöndíj folyósítása független a tanulónak más jogcímen fizetett egyéb juttatásoktól.

Az ösztöndíj mértéke az első szakképzési évfolyam első félévében tanulónként egységesen 10.000,-Ft/hó. Az első szakképzési évfolyam második félévétől kezdődően az ösztöndíj mértéke a tanulmányi átlageredmény függvényében, az alábbiak szerint változik:

  • 2,51 és 3,00 közötti tanulmányi eredmény esetén: 10 000 Ft/hó
  • 3,01 és 3,50 közötti tanulmányi eredmény esetén: 15 000 Ft/hó
  • 3,51 és 4,00 közötti tanulmányi eredmény esetén: 20 000 Ft/hó
  • 4,01 és 4,50 közötti tanulmányi eredmény esetén: 25 000 Ft/hó
  • 4,51 és 5,00 közötti tanulmányi eredmény esetén: 30 000 Ft/hó

Az ösztöndíj folyósításával összefüggő feladatokat az iskola végzi. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal az ösztöndíj fedezetét biztosító összeget az iskolával kötött támogatási szerződés alapján folyósítja az iskolának. Az iskola a pénzbeli juttatást minden hónap 28. napjáig folyósítja az ösztöndíjas tanuló részére.

A hiányszakmák jegyzéke évente módosulhat, de aki ösztöndíjas szakmában kezdett tanulni, tanulmányai végéig kapja az ösztöndíjat akkor is, ha az adott szakma később kikerül az ösztöndíjas képzések köréből.

Az ösztöndíj és az egyéni tanulószerződésen alapuló gyakorlati képzés viszonya:

Egyéni tanulószerződés esetén a tanulónak pénzbeli és természetbeni juttatás is jár. A tanulószerződés alapján kapott juttatás és az iskola által folyósított szakmai tanulmányi ösztöndíj egymástól függetlenül jár, tehát mindkettő egyidejűleg megilleti tanulót.

Rész-szakképesítésre történő beiskolázás esetén is járhat a szakiskolai tanulmányi ösztöndíj a speciális szakiskolákban tanuló diákoknak.

A szakiskolai tanulmányi ösztöndíjról szóló 328/2009. (XII.29.) számú kormányrendelet nem zárja ki az ösztöndíj rendszeréből a speciális szakiskolákban folyó, a gazdaság által igényelt szakképesítéshez tartozó rész-szakképesítést tanulókat sem. Ösztöndíjat azonban csak akkor kaphatnak a fiatalok, ha az adott rész-szakképesítéshez tartozó szakképesítés a képzésre történő beiskolázás tanévében – kormányrendelet által meghatározott – ösztöndíjas szakmának minősül.

Forrás:
http://baranya.mfkb.hu/bizottsag-dontesei/hianyszakmak

Derdák Tibor: Az ország állapota miatt kell kétségbeesnünk (2016.05.27.)

Iskolaigazgatótól politikusig egyre többen hiszik: a jogegyenlőségnek nincs gazdasági felhajtó ereje. Inkább fizetünk azért, hogy emberek az árok szélén kapirgáljanak, mintsem hogy iskolában legyenek. Derdák Tibor szerint sokba kerül fenntartani az elnyomást, de a kiváltságos rétegek szívesen kifizetik az elnyomás árát.
A Dr. Ámbédkar Iskola alapítója szerint az egyházak sem a rászorulókat segítik: iskoláik inkább kiválogatják a jobb társadalmi helyzetben lévő gyerekeket. Azt is állítja: Balog Zoltán jó szándékában nem kételkedik.
Forrás:
http://www.168ora.hu/itthon/derdak-tibor-dr-ambedkar-iskola-kozmunka-tankotelezettseg-ciganyok-balog-zoltan-egyhazak-145638.html

– 2007-ben alapították a Dr. Ámbédkar Iskolát. Változott-e az alapkoncepció az elmúlt nyolc évben?
– Az alapkoncepció bizonyos pontokon minden várakozást felülmúlóan teljesült, más pontokon azonban teljes revízióra volt szükség. Ez érthető is. Fejest ugrottunk az ismeretlenbe.

– Annak ellenére, hogy Baranyából már hoztak tapasztalatokat hátrányos helyzetű cigány gyerekek oktatásával kapcsolatban?
– Persze. Borsod olyan, mint ha egy másik ország lenne. Azt már tudtuk, hogy a függetlenség a legnagyobb kincs. A színvonalat nagyon nehéz garantálni a gettó körülményei között. Az indiai koncepció olyan függetlenséghez nyújtott modellt, ami nem bőrszín és származás alapján válogat, de mégis a rászoruló társadalmi rétegek igényei határozzák meg a döntéshozást. Az európai fehér ember kultúrfölényével nehéz elképzelni, hogyan lehet Indiából civilizációs vívmányt áthozni. Tudjuk ugyan, hogy az arab számokat ott találták ki, de az régen volt. Ez viszont egy friss civilizációs vívmány, ami Dr. Ámbédkar személyéhez kötődik, aki 14. gyerekként született egy elnyomott családba, aztán miniszter lett és megírta az alkotmányt. Ezzel a személyes karrierrel olyan utat mutatott, amelyet megpróbálnak követni milliók és milliók.

– Honnan jött az ötlet, hogy Dr. Ámbédkar munkásságára iskolát alapítanak Borsodban?
– 2005-ben voltunk Indiában először tanulmányozni a modellt, előtte sokat olvastunk róla. Ami kirajzolódott, nagyon szimpatikus volt. Ugyanazt csinálták, mint mi Pécsen. Csak nem néhány tucat család, hanem milliók kapcsolódnak be egy ilyen mozgalomba. A nyugat-európai országok túl vannak azon, hogy ekkora különbséget toleráljanak a társadalmi rétegek között. Kelet-Európában viszont hiányzik az a belső igény, ami ezeket a különbségeket felszámolja. Amit például Szlovákiában látunk, az még az indiaiakat is megdöbbenti. Ők problémának tartották a szélsőséges különbségeket, ezért olyan alkotmányos mechanizmusokat dolgoztak ki, amelyek ezeket csökkentik. Ilyen folyamat itt el sem indult. Amikor az indiai nagykövet eljön Sajókazára, felavatja Dr. Ámbédkar szobrát és sok sikert kíván a cigányoknak, akkor erre nem a romák indiai eredete miatt kerül sor, hanem egy demokratikus nagyhatalom segítőkészsége nyilvánul meg a botladozó Kelet-Európában.

– Bár az iskolájuk intézményileg független, a magyar állammal együtt kell működniük.
– A magyar állam nem úgy jött létre, mint az indiai. Az ottani nacionalizmus pont az ellentéte az itteninek. Az indiai nemzeti gondolat az összetartásra épül, a mienk viszont aszerint méricskéli az egyéneket, hogy ki mennyire magyar. Mennyire magyarok a határon túliak, mennyire a határon inneni cigányok, Soros György mennyire magyar, a különböző egyházak mennyire magyarok. Nem egységesítő nemzetkép ez, hanem törzsi. Hiába vannak olyan ikonok, mint Petőfi Sándor, aki a magyar kifejezést nem etnikai, hanem közjogi értelemben használta. Látszólag ő nagy hatást gyakorolt, de az általa képviselt eszmék nem formálták át a politikai, kulturális gyakorlatot. Ő egy kokárda. Igazi demokratikus, állampolgári jogegyenlőségen alapuló gondolkodásmód nem alakult ki. A magyar államban nekünk csak annyira érdemes bízni, amennyire Magyarország az Európai Unió tagja, és mint ilyen, rákényszerül arra, hogy a cigányokra is odafigyeljen. Ez az egyetlen garancia, valamint az, hogy Budapesten vannak olyan rétegek, amelyek érdekeltek a nyugati típusú demokrácia fenntartásában, visszahozásában.

– A buddhista vallás Indiában a kasztrendszerre épülő hinduizmussal szemben katalizátora volt az emancipációs folyamatnak. Magyarországon a cigány közösségekben a legtöbben keresztények. A buddhizmusnak Borsodban milyen szerepe lehet?
- A kiváltságos intézmények létrehozásával egyesek páriákká változtak. Az egyházi iskola a kiváltság. Két ugyanolyan encsi tanár közül az egyik egyházi iskolába került, neki jó lett, a másik maradt a klikes iskolában, ő rossz helyzetben maradt. Ez olyan, mint a szegregált oktatás.
– Dr. Ámbédkar azt mondta, hogy a buddhizmus tökéletesen megfelel a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavának. Aztán hozzátette: ezt a jelszót nem a franciáktól tanultam, hanem mesteremtől, Buddhától. Amit 2007-ben létrehoztunk, az nagyon ráfért Borsod megyére. Sok gyereknek megadta a továbblépés lehetőségét, abból a helyzetből, amelybe beleszületett. Ez ügyben elégedettek lehetünk.

– És mi az, ami nem sikerült?
– A 20 évvel ezelőtti Baranyában, egy eleve szolidárisabb közhangulatban, jóval kisebb volt a lakosságnak az a része, amely teljesen a pálya szélére került. Sokkal több megkapaszkodási lehetőség adódott akár a megyén belül, akár Európában. Amikor megérkeztünk Borsodba, láttuk, hogy nehezebb a helyzet, de azt gondoltuk, ugyanazt végigcsináljuk, mint Baranyában. Ez nem sikerült. Sem az idők nem kedveznek ennek, sem a Borsod megyei állapotok. Eltűnt az a kezdeti össztársadalmi szolidaritás, ami a rendszerváltást kísérte.

– Pedig a szolidaritás hiánya már a rendszerváltás idején megmutatkozott, amikor a középosztály elkezdett élni a szabad iskolaválasztás jogával.
– Ezt akkor nem láttuk. Én például nem tudtam, hogy a szabad iskolaválasztás ezt fogja jelenteni. Félreértettem a helyzetet, a szabadság és a szolidaritás egyik eredményének gondoltam, hogy az önkormányzatok vették a kezükbe az oktatást. Amiről még ma is úgy gondolják a hozzám hasonlóan gondolkodó baloldali-liberálisok, hogy egy demokratikus vívmány. Ezt nem tudom visszaigazolni.

– Akkor nem is állítaná vissza az önkormányzati fenntartást?
– Az önkormányzati fenntartás kifejezetten a szegregáció irányába hatott. Régebben csak a falvakban, ma már egy Miskolc méretű városban is. Egy-két település volt csupán, ahol az önkormányzat becsületesen ellenállt, például Hódmezővásárhely.

– Miért csak ennyi?
– Mert az itteni elitre nem jellemző az a fajta emberi jogi elköteleződés, mint Franciaországban vagy Angliában. A magyarországi településeken az elit nem tud arról, hogy az állampolgári jogegyenlőségnek van szerepe a mindennapi életünk jobbra fordításában.

– Pedig elég egyszerű közgazdasági összefüggésnek tűnik: ha a szegényebb gyerekek nem tudnak megfelelő végzettséget szerezni, akkor munkanélküli szegények lesznek, végül nem marad az országban annyi adófizető, aki a nyugdíjakat kitermeli.
– Ennél van népszerűbb gondolatmenet. Például az, hogy egyedül a börtönnek van nevelő ereje. Ezt a helyi általános iskola igazgatójától hallottam, aki tagja a képviselő-testületnek. Ezek után mit várjunk az orvostól? Vagy a kultúrház igazgatójától? Ők nem abban gondolkodnak, hogy a jogegyenlőség gazdasági felhajtó erő lenne. Erre a legjobb példa a 16 évre leszállított tankötelezettség. Sokba kerül az országnak, mégis rengetegen támogatják. Inkább fizessük meg azt, hogy ezek az emberek az árok szélén kapirgáljanak, mintsem, hogy iskolában legyenek. Sokba kerül fenntartani az elnyomást, de szívesen kifizetik a kiváltságos rétegek az elnyomás árát. Ez biztosítja a kiváltságaikat.

– Amikor elindult a Dr. Ámbédkar Iskola, mennyire volt más az állam hozzáállása?
– Az volt az utolsó pillanat, amikor egy ilyen iskolát el lehetett indítani. Időnként kérdezik tőlem pedagógusközösségek, hogy milyen módon lehetne elindítani egy ilyen iskolát valahol. Erre azt kell már válaszolnom, hogy két-háromszáz millió forint alatt ne próbálja meg senki. Ennyire megnehezítették az iskolaalapítást. Már a szocialista kormányok idején szigorodtak a feltételek, 2010 után azonban gyakorlatilag csak egyházi keretek között lehet ez a terv reális. Egyháznak lenni már a szocialista időkben is kiváltság volt. A Vatikáni Szerződésről azt szokták gondolni az önkritikus baloldali elmék, hogy taktikai hiba volt Horn Gyula részéről, aki szeretett volna katolikus szavazatokat megkapni néhány engedményért cserébe. Ma már inkább úgy látszik, hogy ez stratégiai szempontból is rossz döntés volt. Ha kiváltságokat osztogatok a társadalom egyik részén, akkor azzal elnyomást teremtek a másik részén. A kiváltság szimmetrikus képe az elnyomásnak. A Magyar Szocialista Párt annak idején a kiváltságok világát legitimálta ezzel a megállapodással. Ezt látjuk olyan szilárdan szocialista szavazó közönségnél is, mint a kazincbarcikai. Itt csak szocialista polgármester jöhet szóba. És Kazincbarcika ugyanúgy egyházi fenntartásba adta az elit iskoláit. És a kazincbarcikai elit, amelyik a szocialistákra szavaz, ugyanúgy az egyházi iskolákba küldi a gyerekeit, mert ez a kiváltság. És ugyanúgy szegregál a másik oldalon. Ez a társadalomkép a kiváltságokra épül, ezt ismeri a magyar ember, ez van benne az idegeinkben.

– Erre a világképre nem hat Ferenc pápa?
– Neki a jobboldalra kellene hatnia, ahol még kevésbé van remény, de az a baj, hogy a baloldalon sincsen, ahol szintén nagyon keveseknek szúrnak szemet a kiváltságok. A vallás alapjai sem számítanak. Az idegenek befogadásával kapcsolatban elég határozott állásfoglalásokat olvasunk Jézus részéről a Máté Evangéliumában, de a magyar keresztény egyházak nem érzékenyek keresztény érvekre sem, hát még emberi jogiakra.

– Hogy tudják az iskolában a gyerekeknek az étkezést biztosítani?
– Azt, hogy minden gyereknek enni kell adnunk, még nem tudtuk az elején. Lassan vált világossá, hogy az iskolát csak úgy tudjuk működtetni, ha mindenkinek kifizetjük a buszjegyét, reggelivel várjuk és ebéddel bocsájtjuk el. Baranya megyében nem volt ennyire mély a nyomor. Eleinte rendelkezésünkre állt az egyházi normatíva nevű forrás. Aztán elvették az egyházi státuszt tőlünk, így két tanév is úgy kezdődött, hogy karácsonyig a normatívát sem kaptuk. Nincs tornatermünk, gyöngébbek a számítógépes felszereléseink. Éppen most kérdezte a tanfelügyelő, hogy miért nem használjuk az interaktív táblát. Azt válaszoltam neki, mert nincs. „Miért nem vesznek?” – kérdezte. Azért mert elköltjük a gyerekek étkeztetésére és útiköltségére.

– Ön részt vesz a Balog Zoltán által létrehozott antiszegregációs kerekasztal ülésein, amelyet az utóbbi években több szakember otthagyott, legutóbb Ritók Nóra fejtette ki, hogy azt egy gittegyletnek látja. És valóban: a kerekasztal ellenére a szegregációs index tovább nőtt, a kormány az elkülönítés gyakorlata ellen nem lép fel, sőt. Ön meddig marad?
– A kérdés azt feltételezi, hogy a kezdeményezők részéről a jó szándék sincsen meg. Szerintem a jó szándék az megvan. Csak az nem elegendő semmire, amikor strukturális kérdésekről van szó. Szakfelügyelő lettem az elmúlt fél évben. Emiatt módom van elmenni különböző településekre és megnézni az iskolákat. Azt látom például Encsen, hogy létrejött az egyházi általános iskola, amely kiválogatta magának a jobb társadalmi helyzetben lévő gyerekeket. Az ottani pedagógusok azt mondják, hogy kifejezetten a szülők anyagi helyzete alapján szelektál az egyházi iskola. Az egri tanárképző gyakorlóiskolában, ahol szintén nincs cigány gyerek, rákérdeztem arra, hogy így milyen ismereteket szereznek a hallgatók, akik a gyakorlatukat végzik. Azt a választ kaptam, hogy pozitív környezetet kell biztosítani a gyakorló pedagógusoknak, hogy megszeressék a pályát. Ha cigány gyerekekkel találkoznának, az negatív környezet lenne. Az egész rendszer úgy ahogy van, megkérdőjelezhetetlennek tartja a szegregáció szükségességét. Ebben a helyzetben egy miniszter, aki egyébként szeret ezzel a kérdéssel foglalkozni, és izgatja a cigány gyerekeknek a problémája, semmit nem tud elérni egy kerekasztallal vagy egy-két jogszabállyal.

– A szegregáló nyíregyházi görögkatolikus cigányiskola melletti demonstratív kiállásával nehéz is.
– Ő azt gondolja, hogy jót tesz azoknak a gyerekeknek, amikor papokra bízza őket. Ezt a jó szándékot nem akarom tőle elvitatni. de a magyar keresztény agendában az emberi jogok föl se merülnek. Ez egy olyan társadalom, ami a kiváltságokra épül. Ahol egy tanárképző főiskola vezetésében sem merül fel, hogy mégis csak Északkelet-Magyarországon dolgoznak, ahol a hallgatóik hamarosan találkozni fognak az osztályteremben cigány gyerekekkel, ezért legalább a gyakorlóiskolába beengednek húsz-harminc százaléknyit közülük. De eszük ágában sincs ezt megtenni. A minisztériumban úgy gondolják, hogy az iskolaközpontok létrehozásával legalább annyit el tudnak érni, hogy a felső tagozat kevert legyen.

– Hogyan lehet abban hinni, hogy a tíz éves korukig külön oktatott gyerekek, akiknek nincsenek közös pozitív élményeik, egy iskolaközpontban majd egymásra találnak?
– Mert a miniszter annyira hisz az egyházak missziójában. És ennek van alapja. Annak, hogy Európában demokratikus társadalmak lettek, van olyan előzménye, hogy a papság a nép köréből került ki jelentős számban, ezért az iskolákba be tudtak kerülni az alsóbb néprétegeknek is. Balog Zoltán azt gondolja, hogy a magyar kereszténység tudja folytatni ezeket a hagyományokat és ha szegény gyerekkel találkozik, akkor segít rajta. Ha ezt Angliában, Franciaországban, vagy Hollandiában próbálná képviselni, talán működne. De a magyar kereszténység nem ezeket a hagyományokat folytatja, szemben mondjuk a pápával, aki igen. A magyar kereszténység a rendies elkülönülés hagyományát akarja folytatni, itt minden abba az irányba hat, hogy külön válasszák a gyerekeket.

DERDÁK TIBOR
1961-ben született Budapesten, az ELTE francia és szociológus szakán diplomázott. Friss diplomásként az Országos Alkohológiai Intézetben dolgozott szociológusként. 1987-ben a Baranya megyei Magyarmecskén lett tanár.
1990-ben, az első szabad demokratikus választás során az Szabad Demokraták Szövetségének jelöltjeként került az Országgyűlésbe, 1994-ben már nem indult újra.
1994-től a pécsi Gandhi Gimnázium alapítója és munkatársa, majd Alsószentmártonban megalapítja a Kistigris Gimnáziumot.
2007-ben Sajókazán elindítja a Dr. Ámbédkar nevét viselő iskolát és emberi jogi mozgalmat.
Négy elárvult gyermeket vett magához. Ők már felnőttek, hárman egyetemre kerültek, egyikőjük Rómában él.

– Mintha a jogvédő szervezetek is lemondtak volna arról, hogy lehet változás. A roma gyerekek oktatási esélyeiért küzdő CFCF most fejezi be a tevékenységét, a Soros-féle OSI sem a cigányok jogegyenlőtlenségére fókuszál, amikor a civilszervezetek tevékenységét finanszírozza. Ezt mivel magyarázza?
– Nincs társadalmi támogatottsága ennek a munkának. Amíg a rendszerváltás lendülete vagy magas kormányzati tényezők ösztönözték, hogy legyen jogvédelem, addig volt. De ha magára marad a társadalom és nincsenek felelős tényezők, akik a jogvédelemben hisznek, akkor az elsorvad.

– Figyeli a tanártiltakozásokat?
- Igen, most, hogy megyek a minisztériumba, kockás inget húztam. A követelések közül legfontosabbnak a tankötelezettség visszaállítását találom. És a roma gyerekek oktatási integrációját. A tanártársadalom egy része felsorakozott a kiváltságok felszámolása mögé.

– Így látja? Más értelmezés szerint a tiltakozások akkor robbantak ki, amikor a tanárokat sújtó intézkedések hatni kezdtek, elsősorban a minősítési rendszer elindításával. Az alsó tagozatos gyerekek buktatásának lehetővé tétele, a tankötelezettség leszállítása, az új NAT, és sorolhatnáma gyerekellenes intézkedéseket, nem verte ki a biztosítékot.
– A tanárokat elérte ugyanaz, ami a cigány gyerekeket már réges-régen sújtja. A kiváltságos intézmények létrehozásával, egyesek páriákká változtak. Az egyházi iskola a kiváltság. Két ugyanolyan tanár közül Encsen, az egyik egyházi iskolába került, neki jó lett, a másik maradt a KLIK-es iskolában, ő rossz helyzetben maradt. Talán a szegregált oktatással kapcsolatban is sokaknak bekattan, hogy ja, ez ugyanaz.

– És ha bekattan, mit tudnak tenni?
– Ma már nem a szegregáció a legnagyobb probléma, hanem a társadalom szétszakítottsága, ahol a szegregált cigány osztályok vannak legalul, de még a felettük lévők is nagyon alul vannak. Ilyen értelemben az antiszegregációs kerekasztalnak valóban nincs sok értelme ma már. Itt mozgalomra van szükség. Nem jogvédő szervezetekre. Mert a jogvédő szerveztek csak mozgalmakat tudnak kiegészíteni. Ezt látom Indiában, ezt láttam Amerikában. Ha nincs mozgalom, teljesen mindegy mit mond egy miniszter, egy váci püspök, egy iskolaigazgató. Ha lenne olyan mozgalom, mint a Martin Luther King-féle mozgalom volt Amerikában, vagy a Dr. Ámbédkar mozgalma Indiában, akkor volna értelme mérlegelni, hogy az ember itt áll vagy ott áll. De most nincs hova kilépni a kerekasztalból. Az ország állapota miatt kell kétségbeesnünk. Borzasztó, hogy a képzett fiatalság elmenekül, a képzetlen fiataloknak pedig fizet az állam, hogy ne tanuljanak. A diákunk a 16. születésnapján elmegy közmunkásnak az árok szélére, ott látom, nap mint nap, ahogy megyek az iskolába, ennél rosszabb nem történhet az országgal az biztos. Ez egy politikai váltással sem jön rendbe. Látom Kazincbarcikán azokat a szocialistákat, akik majd hatalomra fognak kerülni. Az nem változás.

– Akkor nincs kiút?
– Ma reggel, amikor jöttem a vonaton a következővel találkoztam. Szerintem ez nagyon világosan elmondja, miről van szó. Ha Miskolcon lakom, a vonatjegyhez meg tudom venni a helyjegyet az Intercityre. Ha Kazincbarcikán lakom, szintén meg tudom venni, pedig onnan át is kell szállni. Mert ott van állomás és pénztáros néni, aki ad helyjegyet a Miskolcról induló Intercityre. De én Sajókazán lakom, ahol nincs állomásépület, nincs pénztáros néni, ezért csak a kalauz tudja adni jegyet nekem, sajókazainak. Neki nincs olyan technikai felszereltsége, hogy helyjegyet tudjon adni, ami hatszáz forintba kerülne. Ezért pótjegyet kapok, ami fele annyiba kerül. Rá is van írva, hogy ezzel én nem ülhetek le, csak ha van szabad ülőhely. Kevesebb a jogom, de háromszáz forinttal kevesebbet fizetek. Vagy mégsem! Nem fizetek kevesebbet. Mert hozzáraknak háromszáz forintot azon a címen, hogy „helyszámot nem tartalmazó utánfizetési felár”. Mert sajókazai vagyok. Ezért kevesebb pénzért kevesebb szolgáltatást kapok, de azért fizessem azt is ki, hogy kevesebb a szolgáltatásom. Ez a jogegyenlőség: végül ugyanannyit fizetek, de kevesebbet kapok. Csak akkor ülhetek le, amikor már mindenki leült. Olyan, mint Rosa Parks esetében, csak nem bőrszín, hanem lakóhely alapján. Ezt számtalanszor átélem. Leülök egy helyre, aztán jön valaki, akinek van helyjegye, én meg szégyen szemre felállok és eloldalgok. Csak azért, mert Sajókazán lakom. Ez egy ilyen társadalom, a kiváltságokat mindenki természetesnek tartja.

HALÁL, SZEGÉNYSÉG ÉS CIGÁNY HAGYOMÁNYOK (2016.05.26.)

Elképesztő szegénységben nőtt fel, a szerelme a keze között halt meg.
A városi Csonka Ferenc-díjjal kitüntetett Ráczné Kalányos Gyöngyi festőművész saját sorsából merít ihletett képeihez. Letagadni se tudná a műveit, amelyek a cigányokról szólnak. 

– Mikor és miért kezdett el festeni?
– Kilenc éves koromban kezdtem, még a Kossuth-aknai cigánytelepen, azóta sem tanultam soha a festészetet. Hogy miért festettem ilyen fiatalon? Nyugalmat adott. Sok fájdalom, sok szomorúság ért akkoriban, a festésnek köszönhet pedig ki tudtam adni magamból ezeket a rossz érzéseket.

Autodidakta módon tanult festeni
Autodidakta módon tanult festeni

– Mik voltak ezek az érzések?
– Nem volt például fürdőszobánk, nem volt bevezetve víz se, nagy volt a nélkülözés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy rossz gyermekkorom volt, sőt, bizonyos szempontból jobb is volt, mint a mai gyerekek gyermekkora. Rengeteget játszottunk az erdőben, gombáztunk, táncoltunk és zenéltünk. Csak hát hatalmas szegénység vett körül minket akkoriban.

– A mai napig a fájdalmait festi ki magából?
– Manapság is sok rossz érzés kavarog bennem. Öt gyerekemet nevelve érettségiztem le és képeztem magam csecsemőgondozóvá. A párom, amíg élt, mindenben támogatott, mivel ő is és én is tudtam ugyanis, hogy a festészetből nem lehet megélni. Arra bátorított, hogy tanuljak, mivel tudta, hogy nem sokáig lesz velünk. Fél évig ápoltam a betegágyán, miután az orvosok azt mondták, hogy „ennyi”. A karjaim között halt meg. Ha nem festeném ki magamból az ilyen érzéseket, nem tudnám, hogyan viseljem el őket.

Cigány hagyományok inspirálják
Cigány hagyományok inspirálják

– Festőként nagyon sajátos stílusa van. Hogyan alakult ez ki, és milyen motívumok határozzák meg művészetét?
– Igen, messziről megtudják mondani, hogy „ez a kép a Ráczné Kalányos Gyöngyi munkája”. Letagadni se tudnám a műveimet, melyek a cigány szokások, a cigány hagyományok, a cigányság és az én saját múltam közös emlékei.

– Milyen eszközökkel dolgozik?
– Leginkább olajfestékkel, de nem kizárólag azzal. Volt olyan művészettörténész, aki csak úgy vett tőlem képet, ha azt flitterrel készítem el. De legutóbb Törökszentmiklóson egy 15-ször 5 méteres falat festettem, azt viszont akrillal. Nem idegenkedem semmilyen eszköztől, csak hát egyre nehezebben megy a festés, mivel nincs mindig alapanyagom. Mindent nekem kell ugyanis megvenni, és ez nem mindig könnyű.

Könnyen felismerhetik a képeit
Könnyen felismerhetik a képeit

– Mi a legjobb dolog, ami a festményeivel történhet azon túl, hogy megveszik őket?
– Ha olyan alapítványoknak és kórházaknak adományozhatom őket, ahol beteg gyerekeken segítenek. Hiszen, ha nekem jó volt, amikor a párom haldokolt, mert segítettek nekem, akkor én is azon leszek, hogy ott segítsek, ahol tudok. Ha jó a segítség, legyen jó azt visszaadni is.

– Jelenleg egy pécsi bölcsődében dolgozik, de vezetett már rajzszakkört óvodásoknak és kisiskolásoknak is. Van valami üzenete, amit minden áron át szeretne adni a gyerekeknek?
– Ha saját életemet veszem például, azt a sok rosszat, ami ért és ér a mai napig, csak azt tudom üzenni nekik, hogy a legfontosabb a kitartás. Én se úgy kezdtem, hogy szépen festettem. Rengeteg kitartás kell ahhoz, hogy az ember fejlődni tudjon.

– Mit tanulhat a magyar cigányság a műveiből?
– Ha a cigányok látják a festményeimet, ahogy azt ábrázolom, hogy milyen volt az én gyerekkorom, és milyen az életem most, talán ráeszmélnek arra, hogy van kiút a kilátástalanságból, hiszen csak tanulni kell, de azt sokat. Nem szabad feladni, tudni kell, hogy honnan jöttünk, és hogy van remény.

Az 1965-ben Komlón született autodidakta cigány művész rajzainak felhasználásával készült az 1986-ban a Cannes-i filmfesztiválon bemutatott “Hét ikerszarvas kígyó” című animációs film is. Alkotásai közül a Néprajzi Múzeum és a Magyar Művelődési Intézet is vásárolt. Kalányos Gyöngyi 1990-től pedagógiai asszisztensként rajzszakkört vezetett roma gyermekeknek egy összevont külvárosi intézményben, a pécsi Csokonai Vitéz Mihály Általános- és Szakiskolában.
Forrás:
http://www.pecsma.hu/abszolut-pecs/326743/

Facebook: óvatosan a kattintgatásokkal! (206.05.25.)

Rendőrség óv az új Facebook gomboktól

„Egy okkal több, hogy ne siessünk a kattintással, ha fontos a magánéletünk megőrzése.”
A fenti idézet egyenesen a belga rendőrség hivatalos honlapján olvasható.

Arra hívják fel a figyelmet, hogy az új Facebook reakciógombok (február óta itt van a ,,Tetszik” mellett az „Imádom”, a „Vicces”, a „Hűha”, a „Szomorú” és a „Dühítő” is) másra sem jók, mint hogy pontosabban megfeleljünk a közösségi portál kereskedelmi igényeinek.

Forrás: Shutterstock
Forrás: Shutterstock

Magyarán szólva az újítás segítségével több információt gyűjthetnek rólunk, pontosabban célozhatnak ránk a hirdetők. Messze nem csak az érzések pontosabb kifejezéséről van szó, hanem legalább annyira a reklámok hatékonyságának javításáról.

Nemrég tettük közzé a Quintly elemzését, amely szerint a felhasználók igen ritkán szakítanak időt arra, hogy az új gombok használatával pontosítsák a véleményüket: mintegy 97 százalékuk csak hagyományos módon lájkol, kommentel és megoszt.
Forrás:
http://www.hirado.hu/2016/05/18/rendorseg-ov-az-uj-facebook-gomboktol/