PORTRÉ: AMBRUS LÁSZLÓ (2017.04.24.)

Szívesen segít a hátrányos helyzetű gyermekeknek a kitörésben

2017. április 23. 14:00 Rozsnyai Zsuzsanna (Dunántúli Napló), Fotó: L. P.

GILVÁNFA | Ambrus László a gilvánfai Nyitott Ház Tanoda és Közösségi Ház vezetője.
Nem erre a pályára készült, a sors keze játszott közre abban, hogy végül a szíve csücske lett a rászoruló gyermekek támogatása.

– Hogyan indult a pályája?
Csíkszeredáról érkeztem, Pécsre jártam egyetemre. Magyar szakos voltam, majd kommunikációt is tanultam. Eközben kerültem a Collegium Martineum Középiskolai Tehetséggondozó Kollégiumba, Mánfára. Itt kezdtem el hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozni, majd amikor bezárt a létesítmény, meghívtak Gilvánfára tanodavezetőnek.

– Azóta is itt tevékenykedik?
Igen, bár a kezdet nehéz volt. Nem volt semmilyen közösségi tér a faluban, még csak bolt sem, így hatalmas változást jelentett ez az itt élőknek. Azóta viszont a tanoda az a hely számukra, ahol találkozni tudnak egymással.

– Ez mit jelent, hogy telik egy nap a tanodában?
Délelőtt tizenegytől vagyunk nyitva. A tanítás végéig a felnőtteket várjuk, tudnak nálunk internetezni, állást keresni például, vagy ha problémájuk van, mindenben próbálunk segíteni nekik. Aztán három-négy körül, ha megjöttek a gyerekek, kezdődnek a különböző csoportfoglalkozások.

– Hogy kell ezt elképzelni?
Önkéntes alapon jönnek hozzánk a gyerekek. Egyéni megállapodást kötünk mindenkivel, hogy milyen foglalkozásokon vesz részt nálunk, de nem erőszakolunk rá senkire semmit. Próbálunk érdekes programokat kínálni nekik. Vannak sportfoglalkozásaink, zenélhetnek, de leülhetnek csak olvasni, vagy segítünk megírni a házi feladatukat is.

– Mi a kedvence a programok közül?
Nehéz egyet kiemelni, de például nagyon érdekesen alakult a múltkutató projektünk. Minden gyerek gyűjtött fényképeket a felmenőiről, azokból pedig egy kiállítást rendeztünk, ami még azóta is látható a templomban. Nagyon izgalmas volt, ahogy az idősebb családtagok felismerték a fényképeken látható személyeket, és történeteket kezdtek mesélni róluk. A zenebona csoportunk is egy jó példa egyébként, abból nőtte ki magát a táncos foglalkozásunk. Ők azóta fel is lépnek a hagyományos táncaikkal.

– Egyfajta kitörési lehetőség is a tanoda az itt élőknek?
Nem csak nekünk köszönhetik a sikereiket, de mióta működünk, nőtt a faluban az érettségizett és szakmát szerezett diákok száma. Van egy kilencedikes diákunk, aki Pécsett vegyésznek tanul. Öröm látni a csillapíthatatlan tudásszomját, a májusban esedékes tanodák éjszakáján mi is bemutatkozási lehetőséget biztosítunk majd neki és a kísérleteinek.

– Mik a jövőbeni tervek?
Szeretnénk mindaddig jelen lenni a falu életében, amíg szükség van az általunk nyújtott szolgáltatásokra. Sajnos ez sokszor akadályokba ütközik a pénzügyi nehézségek miatt, de próbálunk utat törni a tanodának és a faluban élő felnőtteknek, gyermekeknek egyaránt.

Magyar szakon
- Ambrus László Csíkszeredán született 1973. október 16-án.
Ott járt általános és középiskolába is, majd 1992-ben Pécsett kezdte az egyetemet. Magyar szakra járt, majd kommunikációt is tanult.
2008-ig a Collegium Martineum Középiskolai Tehetséggondozó Kollégiumban dolgozott Mánfán, azután került a tanodába Gilvánfára.
Feleségével a mánfai kollégiumban találkoztak.
Pécsen élnek négy gyermekükkel, akik közül kettő kislány, és kettő kisfiú.
Minden nap ingázik lakóhelye és Gilvánfa között, de már nem okoz neki nehézséget a napi nyolcvan kilométernyi utazás.

 

 

Comments are closed